Motorolajok vagy csodafegyverek szerepe nagyobb a videojátékokban?

Aki a 90-es években, vagy azután volt gyerek, az el sem tudja képzelni azt, hogy generációk milyen módon nőhettek fel videojátékok nélkül. Én egészen öregnek számítok, így végig kísérhettem az egész videojáték technika és ipar fejlődését, nem csak mint külső szemlélő, hanem, mint aktív használója is a rendszereknek.

Magamon és a közvetlen környezetemen azt vettem észre, hogy egy jó videojáték két fő témakör köré épülhet, az egyik a csodafegyverek, csodavilágban, a másik pedig az autós játékok a motorolajok rengetegében. Már amikor apró óvodások voltunk, bejött a divatba a tévé játék. Lehet, hogy páran még emlékeztek is, rá, az egyik nagy konzolmárka ősének az egyszerűbb és költséghatékonyabb kiadása. Rengeteg jó játék volt hozzá, de érdekes módon már ekkor is inkább ez a két témakör vonzotta a gyerekeket. Öcsém mindig is az autók szerelmese volt,így ő többnyire forma-1-es és hasonló versenyző játékokkal játszott, én pedig mindig is érdeklődtem a fegyverek iránt. Ennek ellenére a kedvenc bombás játékomat nem is ezért szerettem, hanem mert engem gombára emlékeztető lényeket kellett benne halomra pusztítani, a gombát pedig már gyerekkorom óta gyűlölöm, és minden egyes ebédnél, amikor kiderült, hogy az étel tartalmaz gombát is, kedvem lenne kirohanni a világból.

Aztán ahogy telt múlt az idő, egyre inkább elkezdett fejlődni a technika, és egyre jobb játékokhoz, valamint technikai hátteret biztosító eszközökhöz jutottunk. Így kezdtünk el öcsémmel egyszerre háborús, fantasy, de leginkább mászkálós játékokat is játszani. A mászkálós játékok azért voltak a kedvenceink, mert ötvözték a motorolaj és a fegyverek világát, valamint igazi kihívásokkal spékelték meg az alkotók, így valódi játékélményt, küldetéstudatot is nyújtott. Öcsémnek mindeközben megmaradtak az autós játékok a szíve csücskének, ami néha nagyon morbid volt, ugyanis amikor hazajött az autószerelésből, akkor beült a gép elé, és virtuálisan is elérte, hogy nyakig motorolajos legyen. Emlékszem volt egy játék, ami csak annyiból állt, hogy kocsikat kellett felvásárolni, azokat átalakítani és eladni. A grafikája még elég egyszerű volt, de a polcokon sorakozó motorolajok és szerszámok könnyen felismerhetőek voltak, így a laikus szemek is könnyen ráébredtek, hogy itt bizony komoly autószerelési munkálatok folynak. De azért azzal nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy öcsém nem itt tanulta ki a mesterségét.

Ahogy nőttünk, elvileg egyre kevesebb időnknek kellett lenni a játékra, de azt vettük észre, hogy egy-egy videojáték olyan szinten el tudja vonni a figyelmünket az értelmes, lényeges cselekvésekről, hogy elkezdtem kontrollálni a játékidőmet. Ez egészen addig tartott, amíg öcsém nem vásárolt egy akkor csúcskategóriásnak számító játék konzolt, amivel ismét hatalmas fordulatot vett az életünk. Eddig csak öcsémmel, maximum a haverjaival játszottam, de ezután már átjárkáltak hozzám a barátaim, barátnőim, és velük is, legfőképpen a motorolajok világában játszódó autóversenyes játékokban vesztünk el, öcsém után szabadon.

Ezt követően még volt egy olyan időszakom, amikor a szerepjáték szippantotta be teljesen a lelkemet, de nem a jobbikfajta, a társas játék keretein belül játszható izgalmas táblajáték, hanem az online, lan partyk keretein belül játszható értelmetlen időtöltés. Igazából nagyon élveztem, mert könyvben és filmben is imádom a fantasy világot, de sajnos nagyon sok időt öltünk bele, és most már így sok év távlatából tudom, hogy hasznunk ezen nem sok volt, viszont ami időt ezekre pazaroltunk, azt ha csak egy részét is a tanulással töltöttük volna ki, akkor sokkal megkönnyíttettük volna a későbbi helyzetünket. Utólag mindig könnyű okosnak lenni, de azt mondom, hogy így sem feltétlenül kell megbánni a korábbi tetteinket, hiszen bűnt nem követtünk el, csak azt csináltuk, ami a gyerekek dolga: játszottunk, amíg csak el nem jött az ideje a felnövésünknek.

Hozzászólás nem lehetséges.