Micsoda megtiszteltetés!

Az a nagy hírünk van, hogy hírünk van. Kaptunk ugyanis egy nagyon megtisztelő felkérést egy ismerőstől, aki egy budapesti nyelviskolát igazgat. A felkérés pedig nagyon is testreszabott, vagyis ránk szabott. A nyelviskola ugyanis készíttetett egy szoftvert, egy online játszható közösségi játékot, ami beépítenének az angol nyelvtanfolyamaik tematikájába. Vagyis az adott csoport tagjai játszhatnának együtt. Ez így elsőre kicsit furcsának hangozhat, de a játék alatt azért nem azt kell érteni, hogy két csapatra oszlanak és lövöldöznek egymásra. A mi feladatunk pedig az lenne, hogy felhasználó – vagyis játékos – szempontból teszteljük a szoftver béta verzióját. Egyelőre még csak nézegetjük, barátkozunk a programmal, de valószínűleg ma este fellőjük a jelzőrakétákat, és élesben is kipróbáljuk. A tervek szerint az októberben induló tanfolyamoknak már része lesz ez a fajta interaktív oktatás is. Úgyhogy nekünk addig van időnk megtalálni a programban az összes hibát, és még a javítgatásokra és foltozgatása is kell, hogy maradjon idő. Szóval ez tényleg a maga nemében komoly és megtisztelő felkérés. Természetesen a hálán és köszöneten kívül nem jár érte semmi, de mi így is szívesen csináljuk. És a lényeg úgy is az, hogy működjön a program, a többi nem számít! Mi pedig remélhetőleg legalább szórakozunk egy jót játék közben.

angol nyelvtanfolyam, budapesti nyelviskola

angol nyelvtanfolyam, budapesti nyelviskola

Meglepetés készül

Nem sokára itt lesz a házassági évfordulónk, és egy nagyon jó ajándék ötletem támadt. Körülbelül egy hete láttam valami online hirdetés azzal a felirattal, hogy mixer tanfolyam Budapest. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez lesz a legjobb idei ajándék. Bár nem akartam a véletlenre bízni, és jó alaposan körülnéztem, hogy mit lehet, hol lehet, és persze mennyiért lehet. Hogy pontosabb legyek, még tart a vizsgálódás, mert nem foglaltam még le semmit. Hogy miről is beszélek… Mikor még nem voltak meg a gyerekek, egyszer azzal jutalmaztuk meg magunkat nyáron, hogy elmentünk nyaralni, de kis túlzással luxus hotelbe. A lényeg, hogy all inclusive volt, tehát ebéd után örömmel elkortyolgattunk a nyugágyakon egy-két koktélt. Néha, mikor erre terelődött a beszélgetés, arról győzködtem a feleségemet, hogy majd én fogok neki itthon is koktélokat keverni, elvégre nem lehet olyan nehéz. Az ő válasza erre az volt, hogy inkább megkeveri ő magának, mert amennyi tehetség szorult belém, ha a konyháról van szó… Be kell, hogy valljam, hogy van benne igazság. A lényeg, hogy mire hazajöttünk, és újra visszarázódtunk a hétköznapi életbe, addigra ki is ment a fejünkből, hogy talán tényleg meg lehetne tanulni néhány koktélt elkészíteni. Ezért mondom azt, hogy ez az ötlet direkt megtalált engem, és ha megtalálom a megfelelő iskolát és tanfolyamot, akkor beíratom magunkat az évfordulónk hétvégéjére. Ilyenkor a gyerekek úgyis valamelyik nagyszülőnél vannak.

mixer tanfolyam Budapest

mixer tanfolyam Budapest

Nyeregbe pattant!

A nagyobbik fiunk azt vette a fejébe, hogy megtanul biciklizni. Az osztálytársai közül többen laknak a környékünkön, akiknek szintén van biciklije, és néha el szoktak tekerni hozzánk. Annyira akarta a dolgot, hogy még abba is belement, hogy elsőre nem veszünk neki vadonatúj biciklit, mert esélyes, hogy az első néhány alkalommal összeszed pár esést. Úgyhogy be is szereztük a biciklit, illetve vettünk neki egy bukósisakot is. Majdhogynem nehezebb volt kiválasztani a megfelelő darabot, mindenféle bukósisak teszt eredmények is fel voltak tüntetve a tábláikon, amik alapján el lehetett dönteni, hogy a mi célunknak melyik felel meg a legjobban. Végül kerestünk egy eladót a biciklis részlegről, aki kicsit jobban képben volt nálunk a felszereléseket illetően. A tanácsára még egy olyan direkt bicikliseknek kitalált térdvédőt is vettünk, ami még a fiam tetszését is elnyerte. Azóta már megtette az első próbaköröket, bár ebben az erős szélben nem szívesen engedjük ki az utcára. Na, nem mintha attól félnénk, hogy a szél biciklistül felkapja. Viszont az út szélén földpadka van, ami ilyen száraz időben szabályos porörvényeket eredményez a szélben. Elég, ha egy porszem a szemébe megy, és máris kész lehet a baj. Inkább megvárjuk, míg egy kicsit csendesedik a szél, és valamelyikünk kiáll a kapu elé, hogy kéznél legyen, ha esetleg történik valami.

bukósisak teszt

bukósisak teszt

Elkél a szülők segítsége

A nagyobbik fiunk osztálya a tavaszi szünetben elmegy közösen kirándulni, az osztályfőnök pedig segítségül hívta a szülőket a szervezésben és a gyerekek felügyeletében. Feleségem szokott ilyenekben segíteni, mert kötetlen munkaidőben dolgozik, és így legalább „rajta tarthatja a szemét” a fiunkon. A szervezésből is kivette a részét, neki jutott a buszrendelés elintézése, és nekem mesélte lelkesen, hogy milyen jó céget talált. Már le is beszélte velük mindenestül a kirándulást és nagyon elégedett mindennel. Sorolta, hogy nemcsak olcsóak, de kifejezetten gyerekcsoportok utaztatására specializálódtak, így a buszok is ennek megfelelően vannak kialakítva. Ráadásul az esetleges koszos balesetek után semmilyen külön költséget nem számolnak fel. Ezt én is nagyon jó gondolatnak tartom, mert akinek csak van gyereke, az tisztában van vele, hogy tényleg előfordulhat olyan, amikor a gyerekek nem tehetőek felelősség a koszolásért vagy maszatolásért. Nem azt mondom, hogy nem kell nekik megmondani, hogy ez nem volt szép dolog és legközelebb próbáljanak jobban vigyázni. De legyünk őszinték, a felnőttekkel is előfordul, hogy leeszik a ruhájukat vagy összekoszolják az autó kárpitját. Nyilván kevesebbszer, mint a gyerekek, de bárkivel megeshet az ilyen. Ami pedig a buszrendelést illeti, a tanárnő is nagyon örült, hogy ilyen gyorsan és egyszerűen ilyen jó lehetőséget talált a feleségem. Azt kell, hogy mondjam, hogy általában nagyon tehetséges „kereső”. Ha meg kell találni valamit – terméket, szolgáltatást vagy lehetőséget – az interneten, akkor vagy nagyon hamar sikerül neki, vagy addig keres, amíg meg nem találja a legideálisabb megoldást.

buszrendelés

buszrendelés

Ruha teszi az embert

A múltkoriban beszélgettünk a feleségemmel arról, hogy hogyan öltöznek mostanában a korunkbeliek. Bevásárlás közben látott egy családot két kisgyerekkel, és mindkét szülőn fekete szegecses bőrkabát volt. Azon a véleményen voltunk mindketten, hogy a bőrdzseki motorosoknak való, és bár lehet, hogy ők maguk is motorosok voltak, de mégiscsak ellentmondásos volt kicsit a kép. Ráadásul a gyerekek teljesen átlagos, hétköznapi ruhákban voltak, így még az az elmélet sem állta meg igazán a helyen, hogy a kedves szülők elhivatott rockerek, akik helyszíntől és alkalomtól függetlenül ragaszkodnak a fekete bőrkabáthoz. Szóval innen jutottunk oda, hogy néhányan korunkbeliek már majdhogynem nevetségesen öltözködnek. Az még valahogy belefér, hogy egy harmincéves öltözködjön úgy, mint egy húszéves, na de a negyvennéhány évvel ez azért már túlzás. Nem azt mondjuk, hogy mindenkinek ugyanolyan konszolidáltan és sematikusan kellene öltözködnie, de azért talán mégis vannak határok és öltözködési szabályok, még ha íratlanok is. Mi is igyekszünk a gyerekeinket úgy öltöztetni, hogy a ruhájuk alapján ne akarják őket mindenáron bedugni valamilyen skatulyába. Nekik sem lenne jó hosszútávon, és végeredményben ez nekünk is problémát okozhatna… Ha legközelebb beszélek az öcsémmel, majd megkérdezem őt, hogy vajon Ausztriában is úgy tartják-e, hogy a bőrdzseki motorosoknak való.

bőrdzseki motorosoknak

bőrdzseki motorosoknak

Lehet benne valami…

Azt kell, hogy mondjam, hogy minden elismerésem az öcsémnek a remek szimatáért. Olyannyira bejött neki az osztrák munkavállalás, hogy a következő héten mennek a Maldiv Szigetekre nyaralni hármasban a kislánnyal. Ezt nevezem én családi nyaralásnak! Nem mondom, mi sem panaszkodhatunk, mert nagyon jól szoktak sikerülni a családi nyaralásaink, bár mi nem a trópusokon töltjük azt az egy-két hetet, hanem a Balatonnál. Ennek kapcsán az öcsém meg is kérdezte, hogy én nem gondolkodtam-e azon, hogy körülnézzek Ausztriában munkaügyben. De nálunk nem lenne olyan egyszerű, mint annak idején náluk, mert ők összesen ketten voltak, mikor a költözésre került a sor. Nálunk viszont a gyerekek már iskolába járnak, itt vannak a barátait és a szakköreik. Mindezt itt hagyni sokkal nehezebb és körülményesebb, mint két felnőttnek új életet kezdeni egy szomszédos országban, nem is túl távol az eredeti otthontól. Úgyhogy mi megmaradunk a jó öreg Magyarországon. Lehet, hogy nem fogunk családostul a trópusokon nyaralni, de legalább a szüleink az unokáit egyik részét rendszeresen láthatják, és mi is segíteni tudunk nekik bármiben, amiben éppen segítségre szorulnak. Talán egyszer majd az öcsém is visszaköltözik a családjával, vagy mikor kirepülnek a gyerekek. Bár el tudom képzelni, hogy nem tudják majd feladni azt a jólétet, amihez Ausztriában az ottani fizetés hozzászoktatta őket…

osztrák munkavállalás

osztrák munkavállalás

Még egy kicsit a családról…

Azt ugyan megírtam a múltkor, hogy az öcsém is az informatika világában találta meg a hivatását, viszont erre az állításra ráfér egy kis pontosítás. Egy ausztriai tartós bérlettel és flottakezeléssel foglalkozó cég nyilvántartó rendszerének a vezető programozója és részben a program fejlesztője is. Nem lehet kis feladat egy ilyen nagy cég nyilvántartását kezelni képes programot létrehozni és működtetni. Nem is annyira a programozás részére gondolok, hanem arra, hogy ezt az egész rendszert minden ága-bogával átlátni. Bár, azt kell hogy mondjam, hogy az öcsémnek mindig is jó feje volt az ilyesmihez. Átlátni és rendszerbe szervezni a dolgokat, ez mindig jól ment neki. Jó látni, hogy nem hagyta veszni ezt a képességét, hanem a megélhetéséhez használja. És az a szép az egészben, hogy élvezi is, amit csinál. Nem csak az informatikai részét látja át nagyon jól a cégnek, hanem magát a tevékenységet is. Elejétől a végéig elmondta nekünk, hogy miért is jó a tartós bérlet, és miért lesznek egyre sikeresebbek a flottakezeléssel foglalkozó cégek. Mondta, hogy egyre többen jönnek rá arra, hogy ez nekik is megéri. Ő pedig konkrétan is látja, hogy mekkora népszerűségnek örvend a cég, mert egyre nő a kezelendő adatbázis. A szoftvert pedig állandóan hozzá kell igazítani a rohamosan növekvő létszámhoz.

tartós bérlet

tartós bérlet

Személyes tapasztalatok

A múltkori bejegyzésben megemlítettem, hogy szüleimmel kiutaztunk Ausztriába, hogy meglátogassuk a kint élő öcsémet feleségével és a babával. A szüleink gyakorlatilag mindenre kíváncsiak voltak, ami a kinti élettel kapcsolatos. Az egyik beszélgetés során természetesen szóba kerültek az ausztriai állásajánlatok is, de általában azért ennél jóval hétköznapibb és élvezetesebb témáink voltak. Elmesélték, hogy hogyan sikerült a kettejüknek pont kényelmes lakáson túladni és megtalálni azt a házat, amiben jelenleg élnek, és amiben már egy többgyerekes család is kényelmesen elélhet. Mondták, hogy Magyarországgal ellentétben ott nem szokták megtartani és bérlőknek kiadni a korábbi lakást, mint egy befektetést. Sajnálták is rendesen, hogy ott kellett hagyniuk, hiszen ott kezdték el közösen a kinti életük, és hogy az ő szavaikkal éljek, „ott teremtettek egy pártíz négyzetméteres otthont a külföldben”. De sajnos még az ottani fizetések mellett sem könnyű hozzájutni egy olyan házhoz, ami elég tágas és nincs is túl messze a tömegközlekedéstől, a különféle boltoktól és persze a munkahelytől. Mert hiába, hogy van autó, azért nem mindegy, hogy fél óra az út, vagy egy óra, esetleg másfél. Mindenesetre a lényeget megtudtuk, hogy jól vannak és a kislány nagyon kommunikatív. Már persze a maga módján, ahogyan egy pár hónapos baba lehet.

ausztriai állásajánlatok

ausztriai állásajánlatok

Családi látogatás Ausztriában

ausztriai munka

ausztriai munka

Szokták mondani, hogy „nem esett messze az alma a fájától”, és ez a mi családunkra is igaz. Apám informatikus, és egy számítógépes játékokat forgalmazó cégnél dolgozom, az öcsémet pedig egy ausztriai munka találta meg, szintén az informatika területén. Elég sok év van közöttünk, de mostanra ő is eljutott oda, hogy felesége és családi háza van, és megszületett az első gyerek is. Ez az apropója annak, hogy a hétvégén a szülőkkel együtt kimegyünk Bécsbe meglátogatni őket. Eddig csak képeken láthattuk a kisfiút, és már két hónapos lesz lassan. Úgyhogy mindenképpen ideje volt már megejteni ezt a családi látogatást. Ez sajnos hátránya annak, hogy az öcsém Ausztriában csinált karriert, és a szüleink is gyakran emlegetik, hogy milyen kár, hogy olyan messze élnek. Azt viszont ők is elismerik, hogy egy osztrák fizetésből egészen biztosan szép és kényelmes életet tud majd biztosítani a családjának és a gyerekeinek. A szüleinknél pedig ez az egyik legfontosabb szempont. Ők is sokat dolgoztak, hogy nekünk meglegyen mindenünk, amire szükségünk volt, úgyhogy mindig is értékelték, ha nekünk is sikerült egy biztosan és jól fizető állást találnunk. Akár még az iskola mellett diákként, vagy felnőttként, mikor már a megélhetésünk volt a tét. Szerencsére én sem panaszkodhatok, hiszen a munkámból kényelmesen élünk a két gyerekkel, a feleségem pedig megteheti azt, hogy otthon marad a kisebbikkel, és ha nem szeretne, akkor utána sem kell visszamennie teljes állásba.

A látszat néha csal

Egyik utam során fordult elő velem, hogy szerszám-ügynöknek hittek engem, és ezt olyan meggyőződéssel tették, hogy talán még el is adtam volna nekik az akkus csavarbehajtót és egy inverter hegesztőt. Pedig még csak nem is tudom, hogy ezek mi fán teremnek. De abban a helyzetben már egyszerűen nem tudtam mást tenni. Még csak megszólalni sem volt időm, annyira letámadtak a szövegükkel, és csak mondták és mondták. Aztán mikor végre szóhoz jutottam én is, és elmondtam nekik, hogy egyrészt nem házalok kéziszerszámokkal és egyéb kisgépekkel. Másrészt, hogy egyébként érdekli-e őket, amivel tulajdonképpen foglalkozom. Erre pedig természetesen kiborult a bili, és csak az udvariasságom tartott vissza attól, hogy ne reagáljak komolyabban arra, ami ezután következett. Ugyanis még nekik állt följebb, hogy én miért tájékoztattam félre, miért csaptam be őket. Mint utóbb kiderült, valóban vártak egy ilyesmi szerszámokkal és gépekkel foglalkozó szakembert, de ő csak fél óra késéssel ért oda. Én meg egyszerűen csak rosszkor voltam rossz helyen. Ez volt az az élmény, ami után elhatároztam, hogy a kézfogás utáni első mozdulatom ezentúl az lesz, hogy a másik fél kezébe nyomok egy névjegykártyát, és megbizonyosodok róla, hogy el is olvasta mindazt, ami rajta áll. Márpedig azon feketén-fehéren ott van, hogy ki vagyok, és mivel foglalkozom.

akkus csavarbehajtó, inverter hegesztő

akkus csavarbehajtó, inverter hegesztő

akkus csavarbehajtó, inverter hegesztő

akkus csavarbehajtó, inverter hegesztő